Zsemledisznó

Ugye ismerős képkocka? Valami online tartalomszolgáltató csöves hippi huligánjai kamerával és mikrofonnal lesben állnak a Képviselői Irodaháznál vagy a Parlament folyosóján, és kérdésekkel zaklatják a képviselőket. De vajon válaszolnak-e a képviselő hölgyek és urak? Ha igen, akkor miért nem? Rövid médiaelemezés. 

Kivételesen ne tulajdonítsunk jelentőséget maguknak a kérdéseknek, illetve az azokra adott (ha adott) válaszok tartalmának! Tekintsük át egyszerűen a lehetőségeket: mi történik, ha egy újságíró odalép egy képviselőhöz ma Magyarországon, és feltesz neki egy kérdést? Példaként az Index videóit áttekintve a következőkkel való találkozásra van esély: 

1. Értelmes politikus: elenyésző mennyiségben találkozhatunk azokkal a gondolat- és beszédképes arcokkal, akik hisznek abban, amit mondanak. Ők megállnak, és higgadtan rászánják életükből (és az általunk fizetett munkaidejükből – csak hogy a demagógia se maradjon ki) azt a két percet, amíg elmondják, hogy ez bizony így van jól. Ez szívük joga, komolyan mondom, hogy minden tiszteletem az övék. Szerencsére ezt a tiszteletet nem kell túl sokfelé osztani az érintettek között.

2. Kiemelt droid: ő nem nagyon hisz semmi bonyolult dologban, mert képességei ezt nem teszik lehetővé. Egyszerű dolgokban hisz, ezek között is első helyen a saját megélhetése, és csudafontos pozíciójának megtartása áll. Annyi esze azért van, hogy a feltett kérdésre képes többé-kevésbé összefüggően előadni azt a pár mondatot, amire betanították. Az ő nyilatkozata közben már finoman tetten érhető az esetlegesen hibásan elmondott mondatok, vagy az oda nem illő saját gondolatok óvatlan kiböffentésétől való félelem. De ez a fajta droid szerencsére elég okos ahhoz, hogy ne kövessen el ilyen hibát. Máshoz nem elég okos, ezért nem is bíznak rá többet. 

3. Segéd-droid: vagy önszántából, vagy az idomárok szándéka szerint nem bocsátkozik se hosszú, se rövid mondatokba. A kérdésre vagy nem is reagál (szándékosan nem használom a „válaszol” kifejezést) és lesütött szemmel továbbszalad, vagy egy-két szavas alap-programot futtatva („sajtóosztály!”, „majd a vizsgálat végén!”) bújik ki a súlyos feladat alól. Természetesen erre a típusra is igaz a félelem: ha hülyeséget mondok, jön a helyemre másik droid, inkább kussolok, abból nem lehet baj! A segéd-droid altípusa a jópofa: érdemben pontosan ugyanúgy nem mer megszólalni, de mond valami vicceset - például „Önöknek is szép napot!” -, majd elsunnyog, mint az alapmodell.

Mi is ezzel a probléma?

Az 1. típussal igazából semmi. Lehet vele egyetérteni, vagy nem egyetérteni. Az ő esetében maximálisan el tudom fogadni, hogy a legutóbbi választások így dobták, ő került pozícióba, és a saját értékrendje szerint próbálja tenni a dolgát. Reménykedem benne, hogy valami jó fog kisülni a ténykedéséből még akkor is, ha én nem értem az általa elképzelt folyamatokat. Egyszerű polgárként nem is kell értenem, viszont választóként talán joggal várom el, hogy ha elhangzik egy kérdés, akkor ő meséljen nekem a dolgok állásáról. Az 1. típusnál ez nagyjából meg is valósul.

Sokkal pikánsabb a 2. és 3. típus. Szánalmas, elszomorító, ijesztő – ezek a szavak jutnak eszembe. Szánalmas, mert ha egy parlamenti képviselő nem képes elmondani úgy néhány összefüggő mondatot, hogy azt saját maga, a pártja, vagy a főnöke előtt is vállalja, akkor nagy a baj. Elszomorító, hogy ilyen csökkent képességű figurák ülnek ott, és láthatóan minden saját gondolat nélkül nyomják a kiadott gombot. Ijesztő, mert a képviseleti demokrácia pusztulását sugallja a jelenség. Kit képvisel az a képviselő, akinek az a dolga, hogy ne legyenek saját gondolatai, saját felvetései, csak csöndben nyomja meg a gombot és meneküljön, ha kamerát lát?

Igen tisztelt képviselő hölgyek és urak! Egy picit legyenek kedvesek magukba nézni! Önök elvállaltak egy viszonylag jól fizető melót. Ennek a munkának az is része, hogy tájékoztassák a választókat, mivel a játék nem az Önök fészerében zajlik, hanem a mi országunkban. Ez a feladat akkor is fennáll, ha nem közvetlenül Pattantyús Jakabné, az Ön egyik választója teszi fel a kérdést a falu főutcáján sétálva, hanem a sajtó valamely munkatársa a Parlament folyosóján. Sajtó alatt pedig nem csak az udvari garnitúra értendő, hanem minden olyan orgánum, amely jelenleg Magyarországon törvényesen működik. Ön megteheti, hogy magánemberként egyik vagy másik lapot gyűlöli, de képviselőként – egy normális demokráciában – kutya kötelessége válaszolni a feltett kérdésekre, amennyiben azok az Ön munkájával (igen, a képviselőségre gondolok) kapcsolatosak. Lehet, hogy nem törvényi-, hanem csak erkölcsi kötelesség, de talán ez utóbbi üti is az előbbit.

Ha ez nem érdekli, akkor érdekelje a saját családja! Ön szerint mit érez a gyermeke, amikor a suliban a többiek röhögnek rajta: „Apád megint sírva szaladt el a kamera elől!!!”? Persze, az (éppen meglévő) anyagi biztonság nagy dolog. De tényleg ér ennyit? Mit mesél majd az unokáinak? Megint a szánalom jutott eszembe...

(A képet az Index Video egyik érintett művéből screenshotoltam.)