Nem hiszem, hogy van ember az országban, aki nem hallotta az elmúlt napok nagy hírét, miszerint az Alkotmánybíróság elkaszálta a regisztrációt. Az esemény önmagában is érdekes, de van egy olyan aprócska kicsengés, ami engem tán magánál a tervezett regisztrációnál is egy kicsit jobban zavar: a „nagyvonalúság”.
Kronológia: ötlet, papírra vetés, gyors elfogadás, köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, kasza. Eddig tisztára olyan, mint egy klasszikus demokratikus jogalkotási folyamat egyik lehetséges kimenete. De utána jön a számomra elég fura magyarázat: meglenne hozzá az erőnk, de mégsem tesszük. Mert jó fejek vagyunk. Nagyvonalúak. Még GFG is kiblogolta, ha valakinek nem esett volna le magától, micsoda kalapemeltetően könnyfakasztó ez a nagyvonalúság.
Isten és a kiszivárgás miatt hisztiző KDNP bocsássa meg, de nekem ez a nagyvonalúság-kampány maga a szokásos iránytévesztés. Egy olyan tervezetről beszélünk, aminek a társadalmi támogatottsága finoman szólva tart a nullához. Csak azok tudtak érte őszintén rajongani, akik vagy hittek az általa befolyó plusz szavazatok százezreiben (illetve a túloldal elbukott szavazataiban), vagy ahhoz a körhöz tartoznak, akiknek elég megmondani, hogy ezért most rajongani kell, mert csak. A többiek szerint a regisztráció baromság, nem védhető. Na most ennek a dolognak az elkaszálását tudomásul venni: nagyvonalúság. Bravó.
Hogy miért gondolom ezt súlyos iránytévesztésnek? Mert az ország nem egy tombolán nyert csokitorta, amit a szerencsés nyertes nagyvonalúan megoszt az asztaltársasággal. Továbbá nem 1437-et írunk, amikor a földesúr nagyvonalúan lemond a lagzi után az első éjszaka jogáról. Napjainkban a kormányzás állítólag egy demokratikus úton elnyert megbízatás, ha úgy tetszik egy meló. Még akkor is, ha kétharmad. Ebben a helyzetben nagyvonalúságról beszélni rendkívül súlyos szereptévesztés. És mivel a szereplőkön látszik, hogy komolyan gondolják, egy kicsit ijesztő is.
A nagyvonalúság hangoztatásának üzenete számomra a következő: a mi dolgunk és egyben hobbink, hogy kellemetlenkedünk. De most egy kicsit mégsem. Aztán majd megint igen. Mindenki bakaphatja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.