Persze, nem is vagyok szakértő. De a magyar focival nem is foci-természetű gondok vannak. Nem az a lényeg, hogy bármely mikronéziai sziget senior B-válogatottja nullára veri a dicsőséges tizenegyet. Az a baj, hogy egyszerűen nem kezeljük helyén a foci nevű dolgot.
Mert mi a foci? Egy játék, vagy ha úgy tetszik, hobbi. Emberek játszadoznak. És vajon miért izgalmasabb számunkra az, ha 11 magyar focizik 11 hollanddal, mintha mondjuk 8 bulgár kuglizik 8 japánnal? Megmondom: nem izgalmasabb. Pont ugyanúgy nem érdekel az eredmény, pontosan ugyanúgy semmilyen hatása nincs se az én életemre, se az országra. Normális esetben.
Nálunk viszont a foci nemzeti izévé lett előléptetve, pontosan ugyanolyan fogalomzavar keretében, mint ahogy néhányan mondjuk a kormányt azonosítják a nemzettel. A kormány sem a nemzet, és a foci sem. Ha a focistáink kikapnak, akkor kikapnak. De vajon miért pont ez a hobbi kap ekkora figyelmet és milliárdokat? Ha én szeretek kajakozni, akkor miért nem izgul azon az ország, hogy szombaton sikerül-e a kis barátaimmal eleveznem Sarudról az Óhalászi-szigetre? Vagy ha közben néhány skót srác elindul Poroszlóról kenuval ugyanoda, akkor már izgalmas? Mert verseny? Mert le lehet nyomni őket? Az egyszerű kívülálló számára pontosan olyan hatásokat hordoz magában az én kis kajak-túrám, mint a válogatott produkciója. Semmilyet.
Őszintén: mi van akkor, ha nyer/veszít a válogatott? Örömödben/bánatodban üvöltözöl, iszol egy fröccsöt, aztán még egyet, esetleg kicsit gyűlölsz valakit – magyar sportvezetőt vagy külföldi játékost -, majd lefekszel aludni, és másnap mész a melóba függetlenül attól, hogy egy 32 négyzetméteres panelból indulsz a gyárba, vagy egy hegyvidéki villából az igazgatótanácsi ülésre. Csakhogy erre valakik idő közben elképesztő közpénzeket vernek el. Arra, hogy a te életedben, az ország életében ne történjen érdemben semmi.
Párszor jártam külföldön, mondjuk Hollandiában. Jó hely. Nem attól, hogy iszonyúan tudnak focizni. Inkább attól, hogy béke van, az emberek nem gyűlölik egymást, az autós mosolyog a bringásra és viszont, becsületes munkából mindenki megél, kopog a fapapaucs, érik a sajt - nyugi van.
Vajon tényleg attól lesz jó hely Magyarország, ha erőnkön felül pénzzel tömjük ezt a szerencsétlenkedést, majd végül 2027-ben véletlenül megverjük a spanyol válogatottat? Francokat. Magyarország attól lesz jó hely, ha nem szopatjuk egymást bürokratikus baromságokkal és betarthatatlan jogszabályokkal, ha nem lopjuk el egymás autóját, ha nem öljük meg egymást az utcán, ha választópolgárként nem adjuk el voksunkat egy tál kajáért, ha politikusként nem vásárolunk voksokat egy tál kajáért, ha a lenyúlós mutyi nem lesz tiszteletreméltó diadal többé, ha az ide látogató külföldit nem lehúzós taxi viszi a lehúzós étterembe, ha nem próbálunk a forgóajtóban előzni.
Közben persze lehet akár focizni is, de akkor már nem lesz annyira érdekes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.