HTML

Mi ez?

Zsemledisznó mindenbe beleüti az orrát. Általános blog, hol ilyen, hol olyan tartalommal. Amolyan véleménymondós, de lesz történetmesélés is.
Magpet szerint. Bővebben?

Friss topikok

Linkblog

2011.02.04. 16:00 magpet

A világ baja: beteg arányok

Az első valódi poszthoz egy könnyed témát választottam, nevezetesen a világ baját. Így szépen egyben, ha úgy tetszik: globálisan. Az olyan jelenségekkel, mint kisebb-nagyobb háborúk, terrorizmus, globális felmelegedés, CHF-árfolyam ebben a körben nem foglalkozunk. Egyrészt nevetséges apróságok, másrészt mert ezek az apróságok a Világ nagy bajából eredeztethetők.

Csúnyán túlnépesedtünk. Közben nagyon sok olyan szerep jelent meg a stáblistán, ami korábban (értsd: az emberiség hőskorában, amiről nem tudom mikor volt) fel sem merült. Mert kezdetben vala az átlátható rendszer: elnyomók és elnyomottak. Előbbi gazdag, mert utóbbitól elszed mindent, amit ér. Utóbbi pedig ennek megfelelően szegény. Persze akadtak köztes megoldások, kicsit gyengébben muzsikáló gazdagok, vagy szerencsésebb szegények, de a társadalom tagozódása ettől nem változott. Nem voltak hozzá elegen. Az a nagyon kevés szerencsés boldogan élt a nagyon sok kevésbé szerencsésből.

A folyamat egyszerű: az emberiség okosodik. Iskolák nyílnak, könyvnyomtatás, Internet. Ezeknek hála egyre többen gondolják úgy, hogy ők nem akarnak jobbágy-sorban tengődni, sokkal viccesebb lenne az uralkodó réteghez tartozni. Az uralkodó réteg besorolása persze az idők folyamán változik, földesúrból csendben államtitkár lesz, de a lényegen ez nem változtat.

A nagy kérdés: meddig tarthat ez az átrendeződés? Nagyon úgy tűnik, hogy a Föld szerencsésebb országaiban (most kivételesen ide sorolom Magyarországot is) felütötte fejét a „jó dolgában nem tudja, mit csináljon” szindróma. Túl sokan akarnak döntéshozók, íróasztal mögött ülő jogalkotók lenni. Túl sokan érzik úgy, hogy mindenképpen különféle diplomákkal kell rendelkezniük, mert az lesz az egyenes út a hőn áhított Hivatali Álláshoz. Ha egy országban nagyjából van mit enni, akkor veszedelmesen felüti a fejét a bürokrácia. Senki nem akar vagont rakodni, de nagyon sokan szeretnék koordinálni a vagonok kirakodását. Mikor betelnek a koordinátori posztok, akkor jönnek azok, akik fontos munkavédelmi vagy egyéb szabályokat igyekeznek alkotni a kirakodással kapcsolatosan. Ha megvannak a szabályok, akkor ahhoz kell egy végrehajtó testület, ellenőrök lepik el a pályaudvart, ellenőrzik és büntetésekkel sújtják  a rakodókat valamint koordinátoraikat. Mikor 3 ember pakol és ehhez 50 másik készít papírt, iktat, ellenőriz, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy a dolog gazdaságilag nem működik: a 3 rakodó munkájából nem futja az 50 bürokrata eltartására.

Mi hát a megoldás? Nem egyszerű hazazavarni a bürokraták 90%-át, annál is inkább, mivel a szabályt ők magul alkotják, a bürokráciát maguk a bürokraták tarthatnák féken. Miért tennék? Mindegyikük szeretne megmaradni a kényelmes poszton, sőt épp most készítik elő a helyet gyermekeiknek, ismerőseiknek. A vízfej menthetetlenül dagad, az őket eltartó réteg pedig apad. Honnan lesz erre pénz? A szabályok szigorításából, a büntetési tételek emeléséből. A szigorúbb szabály azonban több ellenőrzést, több ellenőrt kíván, ami ismét csak a rendszerből kifelé áramló tételeket erősíti, a vagont még mindig csak hárman rakodják. De már az ellenőröket is ellenőrzik, már a jegyzőkönyv írásáról is jegyzőkönyv és hitelesítő okirat születik, az irat iktatásának tényét pedig újabb iratban rögzítik. Ha valahol baj van, akkor a megfelelő bizottság azonnal új bizottság alakítását kezdeményezi, a harmadik bizottság ezt jóvá is hagyja. Ha a helyzet még komolyabb, akkor villámsebesen új kormányhivatal jön létre, a ciklus végtelen.

Az emberiség összetákolt magának egy szép kis csapdát, a bürokrácia feneketlen pöcegödrét. A pöce ásása közben valahol biztosan akadt egy jó pillanat, amikor még beszélhettünk valamiféle egyensúlyról, de napjainkra a két véglet (nincs gödör vs. már nincs talajszint csak gödör van) közül bizonyosan az utóbbiban fetrengünk. Illúzió volna azt hinni, hogy a súlyosan eltévesztett arányok közepette bölcs hivatalnokok fogják megálmodni az üdvözítő megoldást. A folyamat nem csendesedik, de a papírtologatók aránya a 100%-ot nem tudja átlépni, csak tarthat hozzá. Viszont már nagyon lapul az a görbe.

13 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://zsemlediszno.blog.hu/api/trackback/id/tr132638849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

noblog 2011.02.04. 17:08:23

Grat :) Várjuk a továbbiakat!

üdv:ZA

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 17:42:17

Üdv az első kommentelőnek a Zsemledisznó Blogon! :)
Íródnak a továbbiak, fejben már sok minden megvan.
További szép estét mindenkinek, olvassatok zsemledisznót, és ne fogjátok vissza magatokat a véleményalkotással!

heyjoe 2011.02.04. 18:49:40

Amikor a poszt címét elolvastam, és tudván, hogy te írtad, fel mertem volna rakni rá félhavi fizetésem (bár ezzel jelen pillanatban nem sokat kockáztattam), hogy a bürokrácia ostorozása fog következni :D

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 19:06:34

Nyugtass meg, hogy nem en vagyok az egyetlen ilyen ismerosod! :)

heyjoe 2011.02.04. 19:11:24

Nem, de a költői munkásságodban visszatérő motívum :)
Az utókor a tankönyvekben majd csak mint Magpet Bürokrácia-ciklusaként fog utalni rá, mikor 2018-ban egyesíted Európát egyetlen, enyhén anarchista beütésű államban, melyben az Alkotmány az alábbi sorokkal fog kezdődni:
"Ne vedd túl komolyan, ez is csak egy játék!"
:)

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 19:32:46

Kezdodni? Miert, lesznek tovabbi sorok? :)

heyjoe 2011.02.05. 09:48:31

Ismét naiv voltam...
:D

Bal3 · http://szamitogeporvos.wordpress.com/ 2011.02.05. 11:47:28

Áve!
Kezdetben vala az "ősközösség", 100 emberből 98 új értéket állított elő, apa vadászott, anya gumót gyűjtögetett, papa lökdöste az unokát, mama főzött.
Ma szerintem 100 élő lélekből 5, de max. 10 állít elő új értéket és vagy szolgáltat hasznos cselekedetet, a többi meg "nézi".
Nagyon egyet értek veled Magpet!

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.05. 14:50:31

@Bal3: akkor ezek szerint nem csak az én arányérzékem sérült... :)

wildpig 2011.02.06. 10:02:04

De nem ám. Eheti történés: 2003 óta a nagy APEH vízfej nem képes egy általuk már 12-szer visszaigazolt papír sorsát végleg lezárni, ennek hatására 1.470.000 HUF inkasszót sikerült ráterhelni már nem létező cégem nem létező bankszámlájára. Kafka örök.

wildpig 2011.02.06. 10:04:55

S bár az informatikus csak elektronokat terelget drótok és tranzisztorok között s legfeljebb szellemi termék előállításáról beszélhetünk, azért talán mégis valamivel többet teszek az ilyen "apekes" papírmaséknál. De nem vagyok rá büszke és már építgetem magam körül a áram nélküli világ kellékeit. Paranoia rulez.

Omlás anyád 2011.06.25. 12:43:21

tök egyszerűen szabályozható lenne nagyon sok probléma, egy lépésben: meg kell szabni egy arányszámot, hogy hány dolgozóra juthat egy eltartott. Mondjuk legyen 20% az arány, ami azt jelenti, hogy 5 dolgozóra juthat egy állami alkalmazott, vagy segélyezett (az állami alkalmazott nem számít ebből a szempontból dolgozónak, hiszen adóforintokból fizetjük őket).
Sztem ez egyszerű és gyors megoldás lenne. Onnantól pedig a bürokraták eldönthetik, hogy az adott létszámból hány legyen tanár, és hány apeh-es...

humániákus 2012.05.19. 12:28:54

Most találtam rád, és nagyon tetszik, amit írsz. Szívemből szóltál, magam is így nézem ezeket a dolgokat. Egy icipici mentséget tudok felhozni a bürokraták védelmében: az effektív termelőmunka hatékonysága olyan mértékben megnőtt (a gépesítés, stb. okán), hogy nagyon kevés ember is meg tudja termelni az egész társadolomnak az anyagi javakat. A gépesítés/automatizálás pedig továbbra is rohamléptekkel halad. Ezért én meg tudom érteni az egykori géprombolókat. Persze nem a hegesztőrobot ellen ágálok, de pl. az üvegvisszaváltást gépesíteni... sztem baromság. Legalább lenne munkája néhány szerény képességű embernek is.
Szóval azok a szerencsétlenek, akik nem férnek oda a talicskához/varrógéphez, kénytelenek telefonos ügyfélelégedettség-kérdezőként, meg hasonlóan magasztos dolgokat művelő emberként keresni a kenyerüket. Én komolyan sajnálom őket.