Zsemledisznó

Nálam jobban senki nem támogatja, hogy valaki végre a bankok tökeire lépjen. Pofátlan szerződések, amik ha nem elég pofátlanok, futamidő alatt egyoldalúan módosítgatják, senki által nem értett "járulékos költségek", az árfolyamnyereség teljes lenyelése, ugyanakkor a veszteség teljes átlőcsölése a hülye ügyfélre, kár is sorolni. Most itt egy tervezet, ami állítólag a bankokkal fizettetne ki ezt-azt, és kicsit megsegítené a devizahiteleseket. De vajon ki lesz igazából tökönrugdosva?

Először is egy kis fogalom-magyarázat: "devizahiteles" alatt azt az ügyfelet értjük, akinek lakáshitele van. Lehetőleg olyan havi törlesztőrészlettel, ami a felvétel pillanatában (mondjuk 1CHF=160HUF) is éppen hogy csak belefért a családi költségvetésbe, netán ott ketyeg mellette az autó hitele is. Tehát lakáshitelesek. Nem soroljuk a devizahitelesek közé azokat a magánszemélyeket vagy cégeket, akik CHF-alapon autóra, gépekre, árura, akármi egyébre vettek fel hitelt, és most fizetik a másfélszeresre nőtt törlesztőrészletet. Erre persze lehet azt mondani, hogy az autó luxus, lakni meg kell, de két dolgot ne felejtsünk el: lakni sem feltétlenül akkorában kell, továbbá ha egy cég roppan bele a hitelébe, akkor a dolgozó mehet lapátra, és még annyi esélye se lesz fizetni, mint eddig.

Mit tudunk ehhez képest a bankokról? Nem jószolgálati intézmények, hanem profitot szeretnének. Nem is keveset, a világ gazdaságának rothadásából szépen látszik, hogy egyre többet, egyre gátlástalanabbul. Mit tett a bank, amikor kitalálták neki a bankadót? Természetesen nem hárította át az ügyfélre, csak véletlenül épp megemelkedett egyik-másik banki szolgáltatás díja, véletlenül módosultak a kamatok a különféle szerződéseken, ez nyilván csak szerencsétlen egybeesés.

Mit fog tenni a bank akkor, ha az állam megmondja neki, hogy nincs tovább árfolyam-alapú kamuzás és átláthatatlan gyűjtögetés, hanem holnaptól 180HUF-os előtörlesztés van? Szomorú arccal benyeli a veszteséget? Nem hiszem. Mint fentebb is taglaltam, marad éppen elég ügyfelük a lakáshiteleseken felül, majd ők szépen összedobják ezt a kis bukót. Mari néni a gázszámla átutalásánál picit több banki költségre számíthat, a Rekettye Kft. esztergapadjának hitele is finoman megugrik, nem is beszélve a rengeteg ketyegő autó-hitelről, amelyeknek csak egy része a kedvtelésből tartott (és nélkülözhető) Swift, akad közöttük például haszonjármű is szép számmal. Lesz továbbá hitel-lezárási díj és annak kezelési költsége, valamint a hozzá kapcsolódó szerződésmódosítási díj. Vagy ha ezeket törvény szabályozza, akkor lesz egy negyedik, aminek a nevét már biztosan kitalálták a derék bankárok.

A behajtás kis finom átcsoportosításával együtt természetesen a Forint brutálisan gyengülni kezd, erről majd gondoskodnak a sértett pénzügyi szereplők. Ez a gyengülés önmagában is megtolja majd a megmaradt hitelek törlesztőrészleteit, ehhez jön majd az a tétel, ami a kieső bevételek természetesen ki nem hirdetett, de mégis létező összedobásából származik. Akinek tehát megmarad a hitele, az szívni fog, ez nem lehet kérdés.

Ami a dologban kellemetlen, az az, hogy a bankokat nem lehet 100%-ban megregulázni. És amíg egy apró piaci szeletet hagyunk nekik, addig ők ott fognak kibújni, és ott fogják kétségbeesett kegyetlenséggel realizálni az eltervezett profitot. Mert egyvalami biztos: a bank nem szívhat.

De nyugalom, kedves emberek, nem lesz semmi baj, ez így ebben a formában biztosan nem megy át. No nem azért, mert valaki odafönt felfogja a szopatás-faktort. Egyszerűen azért, mert a bank, mint a kormány közvetett (mégis legfontosabb, még az igazi megbízóknál, a választóknál is fontosabb!) munkaadója jelezni fogja, hogy ezt így ő nem akarja. Vagyis nem így akarja. Lehessen átváltani forintos hitelre mondjuk, az megint egy biznisz. De hogy a bank benyeljen bármilyen veszteséget, azt csak a tökéletesen debilek képzelhetik el. Ha mégis kialakulni látszik egy kis negatív előjelű tétel az éves elszámolásban, majd akaratunkon kívül kisegítjük őket a megmaradt hiteleinkkel, és közben könnyezhetünk a meghatottságtól, hogy minket segített meg az állam és a bankok közös önzetlen jósága.