Állítólag visszaszorulóban a bürokrácia. Gondoltam egyet, és utánaszámoltam. Reál gondolkodású emberként nem az adótörvények filozófiai értelemben vett jelentését kutattam, hanem egyszerűen megmértem őket kilóra.
Rémisztő.

Sajnos sehol nem találtam az összes magyar adótörvényt egyben, ezért az ado.hu oldalon a „Fontosabb adó- és TB-jogszabályok” (tehát nem az összes!!!) linkre kattintva szedtem össze az anyagot. Ügyesen összelapátoltam egy Word-dokumentumba, ő pedig szépen megszámolta a törvényeket. Az eredmény a következő, hozzá két viszonyítási alap:

Tehát mindössze ennyivel kellene képben lennie a magyar cégeknek, vállalkozóknak, könyvelőknek. Továbbá követni a heti szintű változásokat. Mondja valaki, hogy ez az elmebeteg rendszer nem a káoszra, a büntetésre van kihegyezve!

Mikor egy kád forró vízben üldögélve, kedvenc baracklémet kortyolgatva csudaszép dolgokról fantáziálok, akkor egy olyan világ jelenik meg előttem, ahol nincs adójóváírás, korrekció, kötelező korrekció, félszuperbruttó és annak kivezetése, jövedéki adóra terhelt áfa, stb. Csak egy egyszerű, átlátható rendszer, amiben mindenki szépen befizeti a magáét. Nem azért, mert olyan szigorú az ellenőrzés, és olyan magasak a büntetési tételek. Egyszerűen azért, mert az adórendszer átlátható, az elvonás mértéke nem embertelen, a rendszer kiszámítható, a befizetett tételek sorsa nyomon követhető. És mert mindenki tudja, hogy nincsenek kivételek, nincsenek haverok, nincs mutyi. Már a nagy és tehetős cégek is elzavarták az „adó-optimalizálásra” kiképzett szolgáltatókat, mert nincs rájuk szükség, mivel egy egyszerű pénztáros is átlátja a rendszert. Nincs kibúvó, nincs variálás, nincs kivétel kivételének kivétele. A leépülő, egyszerűsödő rendszer működtetése egyre kevesebb katonát igényel, így annak fenntartása is egyre olcsóbb. A bevételek nagyobb részben költhetők valódi dolgokra, az önmagát is nehezen fenntartó, egyre éhesebb, elvonás-alapú rendszer összedőlt.

Szeretnék egy ilyen kísérlet részese lenni.