A sorban állásnak állítólag létezik valamiféle kultúrája. Leginkább talán az, hogy nem pofátlankodunk egymás elé mindenféle trükkökkel. De ez ugye szánalmas hozzáállás, az életrevaló, talpraesett ember az ilyen buta helyzeten is úrrá lesz, és az élre tör. Íme néhány jó tanács, különféle élethelyzetekre!
Szeretnék hinni a felemelkedésben, de a jelenlegi foltozgatós technika időnként megingat. Egyszerűsítés helyett bonyolítás, a becsúszott hibákat pedig senki nem ismeri el, pedig hiszem, hogy sokan bólintanának elismerően egy ilyen hír hallatán. Itt van mondjuk ez az SZJA-kérdés a kompenzációval, meg a Rendteremtő Bizottsággal.
Nem vagyok közgazdász, de egyszerű agyammal ebben megcsillanni látom a logikát, bár sajnos a kivitelezhetetlen bürokratikus túllihegést is. Szigorodik a családi pótlék (értsd: egy igen combos költségvetési kiadási tétel) osztogatása Romániában.
Az első valódi poszthoz egy könnyed témát választottam, nevezetesen a világ baját. Így szépen egyben, ha úgy tetszik: globálisan. Az olyan jelenségekkel, mint kisebb-nagyobb háborúk, terrorizmus, globális felmelegedés, CHF-árfolyam ebben a körben nem foglalkozunk. Egyrészt nevetséges apróságok, másrészt mert ezek az apróságok a Világ nagy bajából eredeztethetők.
Jóreggelt mindenkinek!
Ez itt a Zsemledisznó Blog nulladik posztja. Nehéz ilyet írni, nem is viszem túlzásba. Most, hogy már mindenki nagy erővel blogol, kitaláltam, hogy én is így fogok tenni. Megtehettem volna már sok évvel ezelőtt is, de valamiért most jött el az ideje.
Tematika: általános blog. :) Nem szándékozom korlátozni a költő szabadságát holmi műfaji vagy egyéb megkötésekkel. Írok majd mindent, ami eszembe jut és/vagy szépnek/viccesnek/fontosnak tartom. Aki ismer tudja, hogy amolyan belepofázós féle vagyok, sokmindenről van véleményem, és nagyon szeretek beszélgetni, ellenvéleményt olvasni. A zsemledisznó erre való. Lesz tehát közélet, szépség és rondaság, sírás és nevetés.
