HTML

Mi ez?

Zsemledisznó mindenbe beleüti az orrát. Általános blog, hol ilyen, hol olyan tartalommal. Amolyan véleménymondós, de lesz történetmesélés is.
Magpet szerint. Bővebben?

Friss topikok

Linkblog

2011.02.17. 12:31 magpet

Nemzeti patchwork

Szeretnék hinni a felemelkedésben, de a jelenlegi foltozgatós technika időnként megingat. Egyszerűsítés helyett bonyolítás, a becsúszott hibákat pedig senki nem ismeri el, pedig hiszem, hogy sokan bólintanának elismerően egy ilyen hír hallatán. Itt van mondjuk ez az SZJA-kérdés a kompenzációval, meg a Rendteremtő Bizottsággal.

 

Patchwork = foltvarrás. Képzőművészeti műfaj, de mintha begyűrűzött volna a politikai/gazdasági életbe is. A mű létrehozása valamiféle koncepcióval kezdődik, aztán ha valami nem stimmel, akkor a felvarrt folt visszafejthető, kisebb foltokkal továbbfoltozható. Sőt, ha nem illik oda, végleg lebontható.


Ilyen érzésem van, ha jól belenézek a Nagy Magyar Valóságba. A koncepció nemes mivoltát nem vitatom, cél a felemelkedés. Igazából azzal sincs bajom, hogy nem sikerül minden elsőre. Nagyon bonyolult dolog ám egy ország, sokkal bonyolultabb, mint mondjuk egy Gazdálkodj okosan! mérkőzés. Becsúszhatnak hibák, a nemzetközi játszótér nem várt reakciói, mindenféle ide-oda minősítő levélkék Londonból, egekbe szökő olajár, akármi. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy jól csengő ötletről – emeljük tekintetünket az egykulcsos SZJA-ra és az ő 16%-ára! – kiderül, hogy annyira mégse cseng jól, vagy nem mindenkinél cseng ugyanúgy. Erre riadt kapkodás veszi kezdetét, kiigazítások, kivételek, a foltok takargatása további foltokkal.


Ekkor a megszokott módszer szerint nem az következik, hogy „Hopp, ezt kicsit benéztük, átszámoljuk újra, és jelentkezünk! Bocs!” Egy kis számolgatás, egyeztetés után pedig elő lehetne lépni azzal, hogy a tapasztalatok alapján íme az új ötlet, menjünk tovább. Nem, ilyet nem szabad mondani. A politikai elit (és most színtől függetlenül nagyjából az egész brigádra gondolok!) mifelénk nem képes azt mondani, hogy „hibáztam”. Magyarázóművészek gyülekezete.


Kiderült, hogy a 16%-os SZJA sokfelé bizony rosszul sült el. A kiigazítás technikája pedig kimerül abban, hogy a gonosz valójában az a munkaadó, aki nem kompenzál. Sőt, a csökkenő fizetése fölött szomorkodó melóst még jól fel is kell hergelni, hogy jelentse a Bizottságnak, ha a mocskos kapitalista (vagy kulák?) nem ad neki elég pénzt, mert bizony ő tehet róla, csak ő. Nem hiszem, hogy közgazdász-végzetség kell ahhoz, hogy belássuk: ez az irány bizony elbocsátásokhoz vezet. Nem feltétlenül az aljas munkaadó bosszúja lesz ez, bőven elég, ha az illető cég megpróbálja betartani a Bizottság „ajánlását” – amiről ugye tudjuk, hogy vele kapcsolatban a „kikényszerítés” szó is felmerült már. Egyszerű matek: ha nincs pénz arra, hogy az 5 munkavállaló bérét megemeljük, akkor abból mondjuk egyet elküldünk. A többieknek megadjuk azt a pár százalékot, a Bizottság elégedetten dőlhet hátra. De mi lesz a kirúgott emberrel? Eddig utána valaki járulékot fizetett, ez megszűnik. Eddig ő a fizetését elköltötte, ÁFÁ-t fizetett, ennek is vége. Most megy a hivatalba, és felveszi a munkanélküli segélyét, ami az államnak nettó kiadás, emberünk zsebében kevesebb a pénz, mintha maradt volna az eredeti – pár százalékkal alacsonyabb – fizetése.


Hallunk mindenféle dermesztő nyilatkozatokat arról, hogy ez bizony beavatkozás a vállalkozások belügyeibe, az egészséges verseny akadályozása, stb. De ne menjünk ennyire messzire: adva van egy ország, alaposan lepusztult gazdasággal. Ha véletlenül valahol adódik egy munkahely, akkor azt tán szerencsésebb volna kicsit „szabadon engedni”, és nem a hetente változó szabályok és kiigazítások bizonytalanul hullámzó posványába visszarugdosni, ha esetleg megpróbál kimászni. Jól el vagyunk látva munkanélkülivel, akik közül sokan bizonyára boldogan dolgoznának, így tehermentesítve az államot, és így közvetve az adót fizető vállalkozásokat. De ha ezeket a vállalkozásokat csak arra használjuk, hogy a hibás döntések miatt keletkező lyukakat az ő hullájukkal tömködjük, nem jutunk messzire.


Javaslatom: az egyszerűsítés, és az őszinteség. A sok kis folt helyett varrjunk fel egy darab konkrét anyagot! Az se baj, ha narancssárga. Ha pedig gond van, akkor először a szabályokat vizsgáljuk át egy kicsit, és ne szégyelljük azt mondani, hogy „ez most nem jött össze, elnézést, tanultunk belőle.”. Az időben felismert és kijavított hiba sokkal kisebb kárt okoz, mint a felszín alatt burjánzó rohadás, amit kívülről színesre festegetünk, és közben a – vélt vagy valós - felelősöket keresgéljük, netán saját felelősségünket igyekszünk palástolni.


Ajánlott klasszikus: A tanú – ki a felelős az uszoda-incidensért?


A magam részéről nem szeretnék mást, mint egy kicsit kiszámíthatóbb helyzetet. Jó volna tudni, hogy mennyi adót fizetek idén vagy jövőre, munkaadóként milyen terheket kell megfizetnem. Jó volna biztosan tudni, hogy év végén nem jön egy hirtelen ötlet, hogy erre az évre visszamenőleg mégiscsak legyen inkább ennyi az annyi. Egyszerű zsemledisznó aggyal úgy érzem, hogy a gazdaságot leginkább nem a londoni leminősítés vagy a svájci frank árfolyama fogja meg, hanem a bizonytalanság. Egyszerűen szeretnék biztos lenni magamban, valamint szűkebb ás tágabb környezetemben.


Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://zsemlediszno.blog.hu/api/trackback/id/tr542667706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VJAN 2011.02.17. 14:04:15

Szerintem a helyzet teljesen kiszámítható. A Te megközelítéseddel van a probléma. Azt feltételezed, hogy a kormány (bármelyikeddigi és ezutáni), vagy az Országgyűlés (szintén bármelyik eddigi és ezutámi) abban serénykedik, hogy az országnak, és azon belül neked, nekem, nekünk jobb legyen. Nos ez a feltételezés téves. A fenn említett szervezetek, és azok szinte minden tagja (mély tisztelet a nagyon ritka kivételnek), egyetlen szempontot tart követendőnek tevékenysége során. Éspedig azt, hogy NEKI jó legyen.
Ha innen nézzük, akkor teljesen kiszámíthatóak a történések. Folyamatosan próbálkoznak, hogy meddig lehet elmenni, mennyi az amennyit még elvisel (eltűr) a közösség, a szűkebb - tágabb környezet. Ami végképp kiveri a biztosítékot, azt valamivel megpróbálják eltakarni, kompenzálni.
De ilyen környezetben megfontolt koncepciót nem lehet elvárni. Ha volna, és esetleg a körülmények nem megfelelően alakulnának, esetleg valamilyen átmeneti veszteséget kellene elkönyvelniük, amennyiben ragaszkodnának a koncepciójukhoz. Mivel ilyesmi nincsen, mindig az adott helyzetnek megfelelően tudnak eseti (általad elhamarkodottnak vélt) döntéseket hozni a saját (anyagi és egyéb) hasznuk érdekében.
Mivel Magyarországon az ilyen viselkedésnek gyakorlatilag semmi kockázata nincs, nem is várható, hogy ez megváltozzon. Amit eltűrünk, azt megteszik.

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.17. 17:08:46

@VJAN: sejtettem, hogy alapjaiban hibás a gondolatmenetem... :)
süti beállítások módosítása