Miért dobókocka? Mert azt remélem, annak semmi köze a témához. Ha ugyanis bármilyen idevágó képet választok, akkor az alapján máris rasszista, kirekesztő, náci – vagy épp ellenkezőleg: hazaáruló, nemzetvesztő, megalkuvó féreg vagyok. De ugyanezen jelzőket lehet kiérdemelni pusztán a „cigánykérdés” szó használatával, vagy épp használatának kerülésével is. Most mégis bátran belevágok, és megírom a véleményemet a dologról, akárminek is nevezzük. Mert valami dolog van, ez tisztán látszik.

Mi a helyzet most? Az ország egyes településein pattanásig feszült helyzetről számol be a sajtó. Masírozó egyenruhások, menekülő cigányok, helyszínre látogató diplomaták, és egyéb súlyos tételek hangzanak el mindenhol. Hogy a háttérben mi zajlik, azt valószínűleg maguk a résztvevők sem sejtik, ezért aztán én sem próbálom meg kitalálni, talán majd 300 év múlva elolvassuk a történelemkönyvben. Boncolgatom inkább a felszínt.

Adva van egy ország, romokban heverő gazdasággal. A romokban heverés egyik oka elismerten és köztudottan a kiadási oldal, azon belül is az úgynevezett szociális kiadások. Aki segélyen él, az nyilván kevesli, akinek az adójából ezeket fedezik, az pedig sokallja ezen kiadások nagyságrendjét. Azt is kár volna tagadni, hogy a segélyből élők között nem kevés roma származású található, talán ettől még nem vagyok rasszista. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a költségvetés nettó befizetői egyre kevesebben vannak, és egyre kevesebbet fizetnek be. De a kiadási oldalt fedezni kell, ezért aki egy kicsit is be tud fizetni, azon a mindenkori hatalom próbál még egyet csavarni, aminek az érintettek nem örülnek. Nem örülnek, felelőst keresnek, és tekintetük a segélyből élő – jelentős részben roma – emberek felé fordul. Ne szépítsük, nagyon sokan vannak így ezzel a kérdéssel, talán ettől még nem vagyok náci.

Vegyük észre az érdekes összecsengést: két hasonló, egyre inkább reménytelen helyzetben lévő csoport feszül egymásnak: a munka esélyét sem ismerő, végletekig elszegényedett, ezért sok esetben segélyekből és/vagy bűnözésből élő cigány tömegek, valamint a szintén ütemesen elszegényedő, potenciális munkanélküli adófizetők. Mindkét réteg a másikban látja az ellenséget. Ilyen helyzetben pedig kiválóan üzemel a bűnbak-keresés. Ugye nem kell a történelemből példákat hoznom az eretnekektől a zsidóüldözésen át egészen mondjuk Pol Pot rémuralmáig?

Vajon hogyan alakul ki egy ilyen helyzet? Az egyik ok a globális gazdasági rohadás, ami természetesen Magyarországot is elérte. Ehhez nyugodtan hozzáadhatjuk az utóbbi kormányok különféle szintű szerencsétlenkedéseit, a költségvetésből kilopott elképzelhetetlen mennyiségű pénzt, mindezt persze pártok felett állóan. Hiba lenne azt gondolni, hogy a gazdasági káosz a gonosz MSZP, vagy a csúnya Fidesz ténykedése nyomán jött létre, ebben mind vastagon benne vannak. Ez tehát az egyik tényező, tekintsük ezt egyfajta Központi Magyar Adottságnak, kezeljük alapértelmezésként. Hosszú ideig úgysem szabadulunk még tőle.

A másik fontos tényezőnek a magyarság és a cigányság genetikusan eltérő viselkedését, életmódját, világlátását tartom, még ha ezért be is záratják a jogvédők a Zsemledisznó Blogot. Tetszik vagy nem, a cigányok máshogy éltek évszázadokon át, ezért aztán egészen másként látják a világot, mint pl. a magyarok. Figyelem, ez nem rasszista kijelentés, hiszen ugyanez igaz az eszkimókra vagy a busmanokra is, csak ők nincsenek jelen tömegesen Magyarországon, ezért a konfliktus is kevesebb. A cigányság vándorló, egyik napról a másikra koncentráló életmódja okán nem foglalkozott azzal, hogy egy adott helyen letelepedve mire számíthatnak 1 hónap, 1 év, vagy 10 év múlva. Egészen máshogy látják ők a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét, sokkal „lazábban” vesznek magukhoz egy gyümölcsöt egy idegen kertből, mint az az ember, aki másnap, vagy jövő héten is kénytelen lesz a gyümölcs gazdájának szemébe nézni. Ez pedig egyszerűen beköltözik a génekbe ugyanúgy, mint pl. az etiópoknál a hosszú távok fájdalommentes lefutása.

A cigányság és a magyarság – vagy ha nagyképűek akarunk lenni, akkor az „európai kultúra” ezekben a pillanatokban éppen összecsap. A kiélezett helyzetben egyik se képes igazán tolerálni a másik eltérő világképét, és ennek különféle módokon hangot is adnak. A cigányság jelentős része nem tudja – és talán nem is akarja – elfogadni a játékszabályokat, hiszen ők nem ehhez vannak szokva. A magyarság pedig nem érti, hogy ha a cigányok itt akarnak élni, akkor miért nem képesek azt a többség elvárásainak megfelelően tenni. A cigányság köreiben elszaporodik a bűnözés, a segélyek – a magyarok szemében sok esetben pofátlan – kihasználása, helyzetükre hivatkozva további juttatások követelése. A másik oldal pedig vagy egyenruhában masírozik a falu szélén, vagy rosszabb esetben terepjárót és fegyvert ránt, és úgy indul el igazságot tenni.

Ki miatt állt elő ez a helyzet? Ki hibázott? Szerintem a történelem. Mert engedte ideköltözni azokat az embereket, akik nem ide valók. Mielőtt tömegek kiáltanak nácit és gyújtanak gyertyát különféle felvonulásokon a Zsemledisznó Blog székháza körül, szeretném jelezni, hogy a „nem ide valók” kifejezés nem arra utal, hogy máris kezdjük el szervezni a cigányság deportálását. Egy egyszerű példa: mi magyarok se szórakoznánk felhőtlenül, ha tömegesen Grönlandon vagy Kongóban találnánk magunkat. Ha ott elővezetnénk saját igényeinket, nem lennénk népszerűek az ott élők körében, pedig mi csak számunkra teljesen természetes dolgokat szeretnénk elérni.

Mi a megoldás? A kérdés nehéz, de a válasz egyszerűbb lehet, mint gondolnánk. Nem hiszek a nyakatekert jogszabályokban. Különös tekintettel arra, hogy itt nem képzett jogászok által olvasgatott bankközi szerződésekről van szó, hanem olyan megoldást kéne keresni, amit az egyszerű cigányember épp úgy megért, mint az ő portája előtt masírozó gárdista. A titok – még ha ezek nagy szavaknak is tűnnek – az egyenlőség, az egyszerűség és az átláthatóság. Ne próbáljunk minden jelenségben etnikai vonalat keresni! Aki lop, az lop, jutalma börtön. Ha az illető épp cigány, akkor ez se enyhítő, se súlyosbító körülmény ne legyen. Ha valaki embert öl, és az áldozat épp cigány, akkor az elkövető ezért se több, se kevesebb büntetésben ne részesüljön. Az élet békésebb területein is – oktatás, lakhatás, munka, segélyezési rendszer, stb. – mindenki induljon egyenlő esélyekkel. Senki ne hivatkozhasson arra, hogy neki bizony jár az önkormányzat által épített ház, mert ő épp egy szegény cigánycsalád tagja, ugyanígy megtagadható se legyen a segítség ilyen alapon.

A kiutat tehát az egyenlő bánásmódban, és annak kőkemény kihirdetésében illetve számonkérésében látom. Napjainkra pedig az a hivatkozás is okafogyottá vált (vagy válik egyre inkább), hogy a cigányság általánosságban rosszabb helyzetben van, hiszen a magyarországi magyarság helyzetét sem mondhatjuk rózsásnak. Ha csekélyke megmaradt erőforrásainkat arra pazaroljuk, hogy egymás megmaradt javait próbáljuk erőszakkal megszerezni, egymást gyilkoljuk, akkor a helyzet csak rosszabb lesz. Elcsépelt duma, de itt valamiféle összefogásra van szükség. Azt viszont látjuk, hogy ha az „összefogást” úgy értelmezzük, hogy tucatnyi cigány vagy épp egyéb szervezet konferenciákat tart, felelőst keres, hajmeresztő pénzekből integrációs programok születnek (ahonnan egy csomóan persze megint lenyúlják a pénzt), azzal nem jutunk előrébb. Aki teheti, dolgozzon, aki bűnt követ el, az pedig bűnhődjön. Nagyjából ennyi, egy próbát talán megérne, sok vesztenivalónk nincs.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok - és cigányok! :)