Senki sem szereti, ha elzavarják a halál f*szára. Alább következzék hát a Zsemledisznó ingyenes oktatóanyaga azok számára, akik szeretnének szépen ott maradni, ahol vannak. Pozíció, dicsőség, hatalom megőrzése. Vagy annak a dolognak a megőrzése, amit néhányan tévesen hatalomnak gondolnak, pedig mondjuk csak egy meló. Három alapvető módszert tárgyalunk. Igen, három. Sokaknak talán meglepő lesz, de nem csak egy ilyen módszer létezik.

1. Erőből

A legegyszerűbb és legnyersebb technika. Akkor is mutassuk erősnek magunkat, ha nem vagyunk azok! Érdemes magunk köré gyűjteni olyan figurákat, akik egyrészt kifelé is demonstrálják feltétel nélküli lojalitásukat, másrészt ők maguk is alkalmasak a lokális hatalmasság szerepének betöltésére. Az erőből történő hatalommegőrzés fontos pontja, hogy ne engedjünk magunkhoz akármilyen jelentéktelen kiscsávót, erre van a holdudvar. Majd ők elintézik. Kellő keménységgel persze, és a betolakodó megközelíthetetlenségünkből is leszűrheti a következtetést, miszerint ki itt a főnök.

A módszer alapeleme az arrogancia, erről semmilyen körülmények között ne feledkezzünk meg! Minden lehetséges eszközzel tudatosítsuk a világban felsőbbrendű mivoltunkat, aminek kötelező kiegészítője mások alsóbbrendűségének folyamatos hangoztatása. Szintén nagyon fontos kötelező gyakorlat a cinizmus. Kritikusainkat, bírálóinkat igyekezzünk megalázó, alantas eszközökkel arról tájékoztatni, hogy ők itt bizony senkik, mert mi vagyunk a valakik. Az esetleges kellemetlen kérdésekre ne szégyelljük válaszként a „Miért? Csak!” fordulatot alkalmazni! A cinikus megalázásban segítségünkre lesznek a holdudvar tagjai, akik finoman kinevetik az éppen kioktatott senkiházit. További megaláztatást jelenthet az ellenlábas számára, ha a cinizmust nem is közvetlenül tőlünk, hanem valamely ügyesen idomított droidunktól kénytelen elszenvedni. Mert ugye mi nem állunk szóba akárkivel.

2. Sumák

Egy kicsit kifinomultabb módszer. Fő jellemzője, hogy bár az 1. ponthoz hasonlóan kizárólagos cél a hatalom megtartása, időnként meg kell próbálnunk kifelé azt mutatni, hogy ténykedésünk nem öncélú. A személyzet összeállítása már egy kicsit bonyolultabb feladat, mert itt már kénytelenek vagyunk a normális működés jeleit mutatni, így a feltétel nélküli lojalitás sajnos nem elegendő. Időről időre kénytelenek vagyunk valamiféle pozitív eredményt felmutatni a ránk bízott feladatot illetően. A kommunikációt itt is rábízhatjuk szolgáinkra, mert egyrészt egy kicsit ez a módszer is igényli az érinthetetlenség látszatát, másrészt ha borul a gépezet, akkor sokkal egyszerűbben jelölünk ki közülük egy felelőst, és távolítjuk el, természetesen kizárólag saját hatalmunk megtartása érdekében.

A támadásokra, kritikákra kétféle módon reagálhatunk. Az egyik verzió, hogy sehogy nem reagálunk. Bőven elég arról beszélni, ami nekünk tetszik, és amit színes szalagokkal átkötve, lágy muzsika hangjaira oszthatunk meg rajongóinkkal. A kellemetlen kérdéseket egyszerűen söpörjük le, közben finoman megbélyegezve azokat, akik kellemetlenkedésükkel ártani akarnak a Szent Ügynek. Ha mégis vitába bocsátkozunk, akkor soha ne beszéljünk egyértelműen! Ködös utalásokkal, másokra mutogatással keltsük azt a látszatot, hogy magunk is szeretnénk megoldani a problémát, ezen dolgozunk is lélekszakadva, de még nem értünk a munka végére. Mindezt persze kedvesen, emberien, bociszemekkel.

3. Normálisan

Hatalmunkat, pozíciónkat nem csak úgy őrizhetjük meg, ha visszaverjük az eltávolításunkra tett kísérleteket, hanem úgy is, ha olyan helyzetet teremtünk, hogy ne is legyenek ilyen kísérletek. Ezen módszer egyik kulcs-eleme az empátia, vagyis beleérző képesség. Mi az, amit mi magunk is rosszul viselnénk alattvalóként? Ha megvan a lista, akkor ezeket a dolgokat igyekezzünk nem elkövetni!

A feladatok végrehajtásához a segítőket kénytelenek vagyunk szakértelmük, alkalmasságuk alapján összeválogatni. A lojalitás ne feltétel legyen, hanem cél! Ha a dolgok rendesen működnek, akkor a végrehajtásban résztvevők épp úgy elégedettek és lojálisak lesznek, mint a megbízók. Igen, itt már tudatosuljon az, hogy megbízókkal, és nem jobbágyokkal van dolgunk! Kezeljük is őket ennek megfelelően!

A végére pedig két közlemény:

1. A Zsemledisznó egyik módszer sikeréért sem vállal felelősséget, mivel azok működőképessége nagyban függ a környezettől. A helyes módszer kiválasztása a felhasználó kizárólagos felelőssége.

2. Ha a kedves magyarországi olvasó a 3. ún."normális" változatot - az ilyen jellegű élmények teljes hiányában - nem tudja értelmezni, az sajnos nem a véletlen műve.