Az első valódi poszthoz egy könnyed témát választottam, nevezetesen a világ baját. Így szépen egyben, ha úgy tetszik: globálisan. Az olyan jelenségekkel, mint kisebb-nagyobb háborúk, terrorizmus, globális felmelegedés, CHF-árfolyam ebben a körben nem foglalkozunk. Egyrészt nevetséges apróságok, másrészt mert ezek az apróságok a Világ nagy bajából eredeztethetők.
Csúnyán túlnépesedtünk. Közben nagyon sok olyan szerep jelent meg a stáblistán, ami korábban (értsd: az emberiség hőskorában, amiről nem tudom mikor volt) fel sem merült. Mert kezdetben vala az átlátható rendszer: elnyomók és elnyomottak. Előbbi gazdag, mert utóbbitól elszed mindent, amit ér. Utóbbi pedig ennek megfelelően szegény. Persze akadtak köztes megoldások, kicsit gyengébben muzsikáló gazdagok, vagy szerencsésebb szegények, de a társadalom tagozódása ettől nem változott. Nem voltak hozzá elegen. Az a nagyon kevés szerencsés boldogan élt a nagyon sok kevésbé szerencsésből.
A folyamat egyszerű: az emberiség okosodik. Iskolák nyílnak, könyvnyomtatás, Internet. Ezeknek hála egyre többen gondolják úgy, hogy ők nem akarnak jobbágy-sorban tengődni, sokkal viccesebb lenne az uralkodó réteghez tartozni. Az uralkodó réteg besorolása persze az idők folyamán változik, földesúrból csendben államtitkár lesz, de a lényegen ez nem változtat.
A nagy kérdés: meddig tarthat ez az átrendeződés? Nagyon úgy tűnik, hogy a Föld szerencsésebb országaiban (most kivételesen ide sorolom Magyarországot is) felütötte fejét a „jó dolgában nem tudja, mit csináljon” szindróma. Túl sokan akarnak döntéshozók, íróasztal mögött ülő jogalkotók lenni. Túl sokan érzik úgy, hogy mindenképpen különféle diplomákkal kell rendelkezniük, mert az lesz az egyenes út a hőn áhított Hivatali Álláshoz. Ha egy országban nagyjából van mit enni, akkor veszedelmesen felüti a fejét a bürokrácia. Senki nem akar vagont rakodni, de nagyon sokan szeretnék koordinálni a vagonok kirakodását. Mikor betelnek a koordinátori posztok, akkor jönnek azok, akik fontos munkavédelmi vagy egyéb szabályokat igyekeznek alkotni a kirakodással kapcsolatosan. Ha megvannak a szabályok, akkor ahhoz kell egy végrehajtó testület, ellenőrök lepik el a pályaudvart, ellenőrzik és büntetésekkel sújtják a rakodókat valamint koordinátoraikat. Mikor 3 ember pakol és ehhez 50 másik készít papírt, iktat, ellenőriz, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy a dolog gazdaságilag nem működik: a 3 rakodó munkájából nem futja az 50 bürokrata eltartására.
Mi hát a megoldás? Nem egyszerű hazazavarni a bürokraták 90%-át, annál is inkább, mivel a szabályt ők magul alkotják, a bürokráciát maguk a bürokraták tarthatnák féken. Miért tennék? Mindegyikük szeretne megmaradni a kényelmes poszton, sőt épp most készítik elő a helyet gyermekeiknek, ismerőseiknek. A vízfej menthetetlenül dagad, az őket eltartó réteg pedig apad. Honnan lesz erre pénz? A szabályok szigorításából, a büntetési tételek emeléséből. A szigorúbb szabály azonban több ellenőrzést, több ellenőrt kíván, ami ismét csak a rendszerből kifelé áramló tételeket erősíti, a vagont még mindig csak hárman rakodják. De már az ellenőröket is ellenőrzik, már a jegyzőkönyv írásáról is jegyzőkönyv és hitelesítő okirat születik, az irat iktatásának tényét pedig újabb iratban rögzítik. Ha valahol baj van, akkor a megfelelő bizottság azonnal új bizottság alakítását kezdeményezi, a harmadik bizottság ezt jóvá is hagyja. Ha a helyzet még komolyabb, akkor villámsebesen új kormányhivatal jön létre, a ciklus végtelen.
Az emberiség összetákolt magának egy szép kis csapdát, a bürokrácia feneketlen pöcegödrét. A pöce ásása közben valahol biztosan akadt egy jó pillanat, amikor még beszélhettünk valamiféle egyensúlyról, de napjainkra a két véglet (nincs gödör vs. már nincs talajszint csak gödör van) közül bizonyosan az utóbbiban fetrengünk. Illúzió volna azt hinni, hogy a súlyosan eltévesztett arányok közepette bölcs hivatalnokok fogják megálmodni az üdvözítő megoldást. A folyamat nem csendesedik, de a papírtologatók aránya a 100%-ot nem tudja átlépni, csak tarthat hozzá. Viszont már nagyon lapul az a görbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
noblog 2011.02.04. 17:08:23
üdv:ZA
magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 17:42:17
Íródnak a továbbiak, fejben már sok minden megvan.
További szép estét mindenkinek, olvassatok zsemledisznót, és ne fogjátok vissza magatokat a véleményalkotással!
heyjoe 2011.02.04. 18:49:40
magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 19:06:34
heyjoe 2011.02.04. 19:11:24
Az utókor a tankönyvekben majd csak mint Magpet Bürokrácia-ciklusaként fog utalni rá, mikor 2018-ban egyesíted Európát egyetlen, enyhén anarchista beütésű államban, melyben az Alkotmány az alábbi sorokkal fog kezdődni:
"Ne vedd túl komolyan, ez is csak egy játék!"
:)
magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.04. 19:32:46
heyjoe 2011.02.05. 09:48:31
:D
Bal3 · http://szamitogeporvos.wordpress.com/ 2011.02.05. 11:47:28
Kezdetben vala az "ősközösség", 100 emberből 98 új értéket állított elő, apa vadászott, anya gumót gyűjtögetett, papa lökdöste az unokát, mama főzött.
Ma szerintem 100 élő lélekből 5, de max. 10 állít elő új értéket és vagy szolgáltat hasznos cselekedetet, a többi meg "nézi".
Nagyon egyet értek veled Magpet!
magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.05. 14:50:31
wildpig 2011.02.06. 10:02:04
wildpig 2011.02.06. 10:04:55
Omlás anyád 2011.06.25. 12:43:21
Sztem ez egyszerű és gyors megoldás lenne. Onnantól pedig a bürokraták eldönthetik, hogy az adott létszámból hány legyen tanár, és hány apeh-es...
humániákus 2012.05.19. 12:28:54
Szóval azok a szerencsétlenek, akik nem férnek oda a talicskához/varrógéphez, kénytelenek telefonos ügyfélelégedettség-kérdezőként, meg hasonlóan magasztos dolgokat művelő emberként keresni a kenyerüket. Én komolyan sajnálom őket.