HTML

Mi ez?

Zsemledisznó mindenbe beleüti az orrát. Általános blog, hol ilyen, hol olyan tartalommal. Amolyan véleménymondós, de lesz történetmesélés is.
Magpet szerint. Bővebben?

Friss topikok

Linkblog

2012.02.22. 09:12 magpet

Basztatáscentrikus világkép

Néha hajlamos vagyok egy kicsit szarul érezni magam. Ilyenkor rossz a kedvem, és a jelenség okain töröm a fejem. Fura, de nem a 27%-os áfa vagy a 430Ft-os benzinár tudja igazán elrontani a napom, hanem a préda-érzés. Mikor úgy érzem, hogy vadásznak rám, a pénzemet akarják, basztatnak. Hogy mire gondolok?



Mikor a műszaki áruházból kifelé menet hallom a gumikesztyű csattanását a testüreg-vizsgálatról kéjjel fantáziáló cerberus kezén, aki a tolvajt látja bennem.

Mikor a saját alkalmazottam civil autóban rejtőzve céloz rám a tőlem kapott lézerrel az indokolatlan 40-es tábla árnyékából.

Mikor a köz területének felkent ügyelője remegő kézzel várja, hogy autómra kerékbilincset szerelhessen.

Mikor a parkolóőr a kapualjból lesi, hogy mikor tűzheti végre ablaktörlőm alá az állását jelentő csekket.

Mikor az átláthatatlan és betarthatatlanul kaotikus törvények sötét paripáján érkező adóellenőr a feketegazdaság helyett az én cégemet választja vadászterületéül. Csak az egyszerűség kedvéért.

Mikor a saját szövevényes szabályai közt vergődő hivatal hibáját nekem kell kijavítanom, de még ekkor is ők packáznak velem, még ekkor is én fizetek.

Mikor egy szervezet úgy bélyegezhet tolvajnak és szedhet büntetést, hogy esélyem sincs ártatlanságomat bizonyítani. Mindezt azért, mert mondjuk vásároltam egy memóriakártyát.

Mikor újabb és újabb hivatalok létrejöttéről olvasok a hírekben, amelyek természetesen szintén az én pénzemből üzemelnek, és feladatuk ismét csak az én basztatásom lesz.

Mikor pontosan tudom, hogy a „kiigazítások” szó valódi jelentése nem a valóban félrecsúszott dolgok (lásd fentebb) igazgatása lesz, hanem megint tőlem akarnak elvenni ezt-azt.

Mikor az egyszerű ember a „bajban vagyunk!” ideológia jegyében a hatalom könyörtelen szigorával kénytelen szembe nézni, miközben néhány kiválasztott a teljes következmények nélküliség tudatában boldogan és cinikusan röhög rajtunk.


Nem sorolom tovább. Fogalmam sincs, hogy mi történne akkor, ha egyszer valaki venné a bátorságot, és elindulna a másik irányba. Egyszerűsítene, visszavenne az állam pazarló működéséből, kicsit szabadon engedné az embereket. Csak azt érzem, hogy a jelenlegi rendszerben a nyomás egyre fokozódik, és ez nem tartható a végtelenségig. Ha a működésképtelenséget az idő függvényében ábrázoljuk, akkor a görbe sajnos exponenciális.
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://zsemlediszno.blog.hu/api/trackback/id/tr254168964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása