Örvendetes hír érkezett ma reggel: Tarlós István azonnali hatállyal visszaadta a népnek a lefoglalt sávot. A néhány napig "buszsáv" néven emlegetett aszfaltcsík új neve: "sáv".
A néhány napos óriásdugó után kicsit olyannak tűnik a dolog, mint a viccben szereplő, farkánál fogva pörgetett macska esete. Az elkövető kisgyerek ott azzal magyarázza tettét, hogy a macskának ezzel ő jót tesz, hiszen milyen boldog lesz a cica, ha abbamarad a pörgetés.

Mindenki mondhatja, hogy nem tudok igazán örülni a jó híreknek, vagy hogy a kákán is csak a csomót keresem. Persze. De gondoljunk bele kicsit mélyebben az esetbe! Itt egy fővárosról, több tízezer (százezer?) közlekedni vágyó emberről van szó. Belefér-e ebben a helyzetben az, hogy egy öntudatos, harcos közösségi közlekedés hívő fiatalember a kis barátaival kitaláljon valami égbekiáltó baromságot, majd azt mindenféle előzetes vizsgálatok és számítások mellőzésével, mintegy kísérlet-jelleggel az emberekre zúdítsa? Nem vitatom, hogy Vitézy Dávidnak akadnak jó ötletei. Sőt, még az sem baj, ha időnként rosszak is akadnak. De nagyon veszélyesnek látom azt a tendenciát, hogy egy valamilyen okból mindenre felkent (vagy önmagát annak gondoló) ember szabadon próbálkozhasson elképesztő hülyeségekkel.

Vajon mi történt volna akkor, ha Tarlós párt-társai, a környező települések polgármesterei nem emelik fel szavukat a buszsáv ellen? Tartok tőle, hogy ebben az esetben a civil kérdésekre vagy nem is érkezik válasz, vagy a Demszky-éra súlyos hibáira (mert ez a kártya mindig előhúzható) hivatkozva a buszsáv szépen marad a helyén. De szerencsére nem így történt, győzött a józan ész. Ha kis lépés is, mindenképpen szimpatikus, hogy Tarlós „vissza mert beszélni” a BKK-nak, annak ellenére, hogy a szervezet feje egy – finoman írom – meglehetősen jó kapcsolatokkal és kellemes hátszéllel rendelkező úr. Ami nem szimpatikus, az a szokásos sikálás: ha akkora a baromság, hogy már mindenképpen lépni kell valamit, akkor nosza, lépjünk, de semmiképpen ne nevezzük baromságnak a baromságot, vagy hülyének a hülyét. Pedig az igazi az volna, ha egy ilyen balul sikerült kísérlet után Tarlós azt mondaná, hogy átgondolatlan, hibás intézkedés volt, amiért elnézést kér beosztottjai nevében is. A hibát elkövetőket pedig – mint minden rendes munkahelyen, mert a BKK vagy a Főpolgármesteri Hivatal is az, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – meg kell büntetni. Nem akarok vért látni, de aki ilyen formán bizonyítja alkalmatlanságát, attól nem szeretnék a jövőben hasonlóan okos döntéseket, ötleteket, kísérleteket látni.

Alapvető kérdéshez vezetett vissza végül a buszsáv kérdése is: a közszolgálat egyesek szemében nem közszolgálat, hanem HATALOM. Így, csupa nagybetűvel. Pedig az is csak egy meló, ahol normális esetben a felelősség (és az alázat) előbbre való, mint a saját nagyságunkba vetett hit önmagunk és mások számára történő folyamatos demonstrálása.