Zsemledisznó

Tegye fel a kezét, aki komolyan elhitte, hogy ha a multikat vagy a bankokat válságadóval szórakoztatják, akkor azok nem fogják egy mozdulattal áthárítani a terhet a fogyasztókra! Íme, egy szép megmozdulás a mobilszolgáltatóktól, mondjuk úgy, egyfajta üzenet, egy finoman magasba emelt középső ujj. Vagyis három. 

Válság van, a gazdagoktól adót kell szedni. Ennek majd örülnek a szegények, és szeretni fogják a rendelet megalkotóit, ezért aztán legközelebb is jó helyre teszik az x-et. Eddig az egyszerű képlet, a megvalósítás viszont mintha kicsit döcögne. És nem azért döcög, mert a kormány nem ügyes, nem tettrekész, vagy nem tudja gyorsan felállítani a megfelelő ellenőrző testületet. Egyszerűen azért, mert ez a bizonyos áthárítás-dolog nem követhető, nem verhető vissza, nem szankcionálható.

Most épp a mobilszolgáltatók döntöttek úgy, hogy árakat emelnek. Véletlenül épp most, és épp egyszerre. Nahát. Persze mindezt a piaci folyamatok, a világgazdasági trendek és a Forint gyengülése miatt. Tessék, itt leplezze le valaki a váslágadó-áthárítás mocskos bűnét! Vagy a kormány komolyan arra számított, hogy mondjuk a Telenornál egy gyengébb képességű kolléga a számlázási osztályon véletlenül elszólja magát, és a következő havi számlán szerepelni fog egy „válságadó-áthárítás” nevű tétel? Sajnos a multik ennél rafináltabbak, így ha kis többletre van szükségük, akkor Forint-árfolyamot vagy világpiacot kiáltanak, és máris be van fogva mindenki pofája, senki nem kérdez. Így alakult, ez van. A MOL is így mozgatja az üzemanyagok árait évek óta, nincs ebben semmi újdonság.

Ami ebben a mostani tarifa-emelésben érdekes, az az ügyes időzítés, hogy a három nagy szolgáltató egyszerre lép. Ennek az én szememben bizony üzenete van: „Válságadó? Hülyék vagytok? Ti akarjátok nekünk megmondani? Ugyan már…”

Mert játszhatunk szocializmusosat, amikor a kulákot megbüntetjük, tiéd a gyár magadnak építed, meg hasonlók. De sajnos ebbe a mi kis szocializmusunkba bejutottak a kapitalisták, akik azért működtetnek egy-egy céget, hogy az profitot termeljen. Ha pedig a profit egy részét valaki el akarja venni tőlük, akkor körömszakadtukig védekezni fognak. Lehet arról vitatkozni, hogy mi az etikus mértékű profit, és valami honnantól pofátlan lehúzás. De abban reménykedni, hogy egy kapitalistát rendeletileg meg lehet arról győzni, hogy elég lesz neki a kevesebb is, minimum szűklátókörűség, és akkor finom voltam.