Annak már lassan 20 éve nincs hírértéke, hogy a budapesti fizető parkolás egy aljas, lehúzáson alapuló, haverok zsebét tömő rendszer. (Az állítás egyéb nagy-, közepes- és kisvárosokra, sőt lassan falvakra is vonatkozik.) Most nem is ez a téma, hanem hogy miképpen lehet törvénytisztelő polgárként nem hozzájárulni a parkolás-bizinszben érintett férgek meggazdagodásához. Bár a parkolóórák földből való kirángatása, felgyújtása, és az illetékesek különféle testnyílásaiba tuszkolása nem EU-konform, de szimpatikus és szórakoztató megoldás volna, ezt a hatályos jogszabályok jelenleg valamiért nem támogatják. Addig is a törvénytisztelő polgár konszolidáltabb eszközöket keres, és talál.

A közösségi közlekedés használatát ugorjuk is át, mert az sem olcsó. Ha az embernek nincs bérlete (ha valaki havonta pár alkalommal kényszerül a belvárosba menni, akkor minek is legyen?), akkor az a pár jegy összességében drágább is lehet, mint az autózás, akár a parkolási díjjal együtt is. Ha pedig az autóban 2-3-4 ember ül, akkor még egy benzines Krazzal, luxusszálló mélygarázsában parkolva is meg lehet verni árban a BKV-t, vagy BKK-t, akárminek is hívják. Nézzük a költséghatékonyabb módokat, de nagy csodára senki ne számítson! Tiszta matematika.

1. Kerékpár. Ha nincs jégverés, nincs sok cucc, és a célpont is biztonságos (van hova tenni a bringát), akkor nincs ellenfele. Problémát erőnléttől függően csak a hegyvidéki pontok látogatása jelent, egyébként bárki számára kiváló eszköz. Az egyetlen valódi veszedelem a lopás, ezért indulás előtt érdemes tájékozódni. Léteznek olyan boltok, ahova egész nyugodtan be lehet vinni a bringát. Igazából azt nem értem, hogy miért léteznek olyanok, ahova nem. 2-3 órányi parkolási díjból egy kellemes belvárosi ebédre is futja, ami simán pótolja a tekeréssel elvesztett energiát, a pénz pedig egy dolgozó vállalkozónál landol, nem a polgármester haverjánál a semmiért. Ráadásul a bringázás sokszor gyorsabb, mint a belvárosi kocsikázás.

2. Roller a csomagtartóban. Ha bizonytalanul alakul a nap (lehet, hogy hazafelé be kell ugrani a gyerekért a suliba, vagy a barkácsboltba 300kg apró facsavarért), akkor a legjobb megoldás. Parkolás az ingyenes zóna szélén, legalábbis amíg még létezik ilyen. Onnan könnyed gurulás, a roller pedig még egyszerűbben becuccolható bárhova, lévén apróra hajtogatható.

3. Séta. A legelvetemültebb belvárosi helyszínek is megközelíthetők 30-40 perc sétával az utolsó ingyenes helyek valamelyikéről. Ez persze időigényes, de ha belefér, akkor erősen ajánlom, nagyon kellemes. A parkolóhely keresgélése, az automata felkutatása, az apróval való sz*rakodás, esetleges pénzváltás – szintén zabálják az időt. Ezek helyett sokkal mókásabb sétálni, nézelődni, és közben 1 óra parkolási díjból elnyalni egy fagyit.

4. Optimalizálj! Egy csomó dolog elintézhető este, vagy hétvégén, amikor ingyenes a parkolás. A forgalom is kisebb, és a zöldmellényesek sem állnak lesben a kapualjban kivont zsebnyomtatóval, hogy mikor jár már le a jegyed. Csak akkor menj be a városba, ha nagyon muszáj!

Ha a kedves olvasó csalódott, akkor elnézést. A címet olvasva valóban jöhettek volna a radikálisabb praktikák, hogy pontosan hova is kell fújni a pur-habot az automatába, a parkolóőr melyik pontját kell megütni lőccsel, hogy aznap már ne büntessen, stb. Ez most egy békés hangulatú, már-már zölden környezetbarát írás lett. Kellemes közlekedést mindenkinek!