Elnézést, ha kicsit vulgáris, de így talán az első mondattól kezdve érthető. Készül a 2013-as költségvetés, megint szó esik a vállalkozások támogatásáról. De semmi újdonság, mindig a régi nóta. Most persze hitel kevésbé, főleg pályázat. Munkahelyteremtés, megőrzés, EU, stb.
Egészen kis vállalkozóként kérdezem: vajon miért van az, hogy sok éve minden kormány csak így képes értelmezni a vállalkozások támogatását? Az miért nem merül fel, hogy ha egy kicsit kevesebbet vesznek el, ha egy kicsit egyszerűsödnek az adminisztrációs terhek, akkor az a szerencsétlen kisvállalkozó talán önjáró is lehetne? Nyilván fontos demonstrálni, hogy a kicsik a kormány oltalma nélkül elpusztulnak, de tisztelettel jelezném: nem kérek ilyen oltalmat! Inkább levegőt.
Természetesen szükség van hitelekre és pályázati lehetőségekre, de nem ez az egyetlen csodafegyver. Ezek a dilettánsok (és most nem a jelenlegi kormányra gondolok, hanem hangsúlyozottan sok éve mindegyikre!) csak úgy tudják elképzelni a „cég”-et vagy „vállalkozás”-t, hogy egy hatalmas irodaházban dolgozik 8 ember, és van melléjük 70 másik, akik HR-esek, pénzügyesek, könyvelők, könyvvizsgálók, jogászok, stb. Ez a hatalmas apparátus pedig rohadtul ráér egész nap, pályázati kiírásokat bújnak, a jól csengő tendereken el is indulnak, különféle hivatalokba papírokért rohangálnak, igazolásokat szereznek be, igazolják az igazolás beszerzését, stb. Tehetik mindezt azért, mert a cég amúgy olyan jól hasít, hogy a 8 dolgozó munkája bőven eltartja az egész kuplerájt, így nekik nincs más dolguk, mint mindig üres vödröt tartani a folyamatosan nyitva lévő pénzcsapok alá.
Legyenek tehát pályázatok egyedi projektekre, értelmesen, tisztességes feltételekkel kiírva! Az is rendben van, hogy egy milliárdos pályázat komolyabb papírmunkát igényeljen, mint egy pár milliós. De hogy az egyszerű napi működéshez is lassan a pályázat az egyetlen megoldás, az azért beteges. Mert ugye most ott tartunk, hogy a cégek sorra csuknak be, küldik el az embereket. Ezek megmentésére pedig sorra születnek a csodálatos pályázati lehetőségek. De könyörgöm: egy döglődő, leépülő cégben éppen erre lesz erőforrás? És dolgozni ki fog?
Próbált már valaki derék törvénylakotóink közül egy-két személyes, apró vállalkozásként egy EU-s vagy akármilyen pályázaton indulni? Mert hiába a jól csengő támogatási összeg, az elképesztő bürokratikus maszturbáció a hazai cégek többségét kizárja a lehetőségekből. Mikor jön el a pillanat, amikor a két alkalmazottal dolgozó zöldségesnek elég lesz a répához érteni, és nem kell otthonosan mozognia a magyar- és nemzetközi jogban ahhoz, hogy tisztességgel megéljen?
Időnként kicsit úgy érzem magam, mint a klasszikus történet vak szereplője, akinek esze ágában sincs átmenni a túloldalra, de erőből átsegítik. Pedig az is bőven elég lenne, ha nem törnék el a fehér botját, nem gáncsolnák el, és nem röhögnék ki. Csak hagynák szépen ballagni a dolgára.
Az utolsó 100 komment: