Ha a Földön landoló idegen létformák az „agresszív, dilettáns ostobaság” kifejezés értelméről éppen tőlem érdeklődnének, habozás nélkül felcsapnék nekik egy notebookot, a gugliba beverném az „online kassza” kifejezést, aztán lehet olvasgatni! A szokásosan visszafogott Zsemledisznó-posztokhoz képest talán kicsit szókimondóbb írás következik, bár ez nem lesz könnyű, mivel erre már nem nagyon vannak szavak.

Tudom én, hogy manapság csak két fontos téma van: a rezsicsökkentés, meg az a görény Simon Gábor a kétszáznegyvenmilliójával. Ha közéleti híréhségemet a közmédia csecsein függeszkedve csillapítanám, akkor ez a poszt itt véget is érne. De sajnos az ott mázolt párhuzamos univerzum mellett néha belepillantok a valódiba is, ezért most egy online kasszás írás következik, nehezítve egy kis matematikával, de nem kell félni, nem lesz durva. Szorzás, összeadás. Aztán lehet gondolkodni.

Azonnal söpörjük le az asztalról az online kasszizmus alapvető hülyeségét, miszerint majd ettől tisztul a gazdaság. Aki eddig az offline gépbe nem pötyögött, az majd nem pötyög az online-ba sem, oszt jóvan. Esetleg még a boltot is bezárja a francba, és árulja a cuccait csomagtartóból, vagy a Vaterán. Ilyen apróságon ne akadjunk fenn, vizsgáljuk a kérdést úgy, mintha egy értelmes és fontos gazdasági intézkedés volna – az ezermilliárdos áfacsalások, a százmilliós műcivil plakátkampányok, az izgalmasan kiosztott trafikok országában!

Az online kasszás rémálom bő másfél éve színesíti napjainkat. Már nem is lehet követni, hogy hányadik verziónál, hányadik határidőnél, hányadik visszavont – de majd lesz – de mégse – de talán mégis – nem, mégsem – engedélyeztetési bohóckodásnál tartunk. Volt közben még egy izzadságszagú hekker-kísérlet is, ahol addig darabolták a kasszát, míg sikerült átírni valamit az ő memóriájában. Életszerűen, ahogyan a keleti határszélen Ede bácsi a kisközértben már nyilván feni a PC-t, hogy miképpen reccsentse fel a csodakassza operációs rendszerét, hogy kiüthesse a túrórudiból származó 75Ft-os bevételt.

Őszintén szólva nem értem ezt a szégyenlős szarakodást: nyilván megvan a haver, akinek a raktárában ott van a kétszázezer darab gép, hiszen az adatszolgáltatással foglalkozó haver cége már sínen van. De a gépeknél valahogy mégis becsúszott a léc alatt egy külsős, akit valamiért baromi nehéz kigolyózni. A trafikoknál lazább volt az ügymenet, most itt valamiért szorul a kétharmados törvénygyár. Régi mondás, hogy a legveszélyesebb, ha a hülyeség szorgalommal párosul – no, itt most valami ilyesmit láthatunk. Az ostobaság agresszivitással és erőszakos mutyival párosul, ennek issza a levét az ország gazdasága, kétszázezer kassza-tulajdonos, valamint – senkinek ne legyenek illúziói! – indirekt módon minden polgár, aki szokott különféle boltokban megfordulni. Vagyis nagyjából mindenki. Számoljunk! A kalkuláció nem fog fillérre stimmelni, de a nagyságrend sokkal kevésbé lesz valóságtól elrugaszkodott, mint egy M1-tudósítás Németh Szilárd rezsifórumáról.

1. Összesen 200.000 darab kasszáról beszélünk. Ezek ára valahol 100-200eFt között lesz, számoljunk egy átlagos 150.000.-Ft-tal! A magyar vállalkozások tehát összesen 30.000.000.000.- (vagyis harmincmilliárd) forintot költöttek/költenek kasszára. Ehhez hozzácsaphatunk kasszánként egy jelképes 2000Ft-os bankköltséget, mert a vételár (több részletben történő) elutalása sincs ingyen, főként hogy jópofa módon ezt is terheli a tranzakciós adó. Akkor ez ugye +400 millió, aprópénz.

2. A kasszák havidíja 2000.-Ft körül lesz, ebből számoljunk csak egy évet, összesen 4.800.000.000.- (négymilliárd-nyolcszázmillió) forint vándorol az adatszolgáltató cimbihez.

3. A megszámlálhatatlanul sok engedély-visszavonós szerencsétlenkedés miatt most nagyjából ott tartunk, hogy 80.000 cég befizetett előlege (darabonként 25.000.-Ft) úszik a semmiben, ez a tétel összesen 2.000.000.000.- (kétmilliárd) forint. Ezt az állam nagylelkűen átvállalja, ha a NAV oldalán a cimbi cégétől rendelünk másik vasat. De ne gondoljuk, hogy ezt az aprópénzt a jogszabályt naponta elb*szó, második éve szerencsétlenkedő idióták a magánvagyonukból fogják állni! Az állam a költségvetésből ilyen jó fej, vagyis az ő hülyeségeket megint mi dobjuk össze, a CÖF meg majd békemeneten és óriásplakátokon fog hálát rebegni a kormánynak, hogy megmentik az onlinekassza-károsultakat.

4. Az egyes kasszák körüli ügyintézést igen nehéz megbecsülni. Abban talán egyetértünk, hogy ez a sok remek papír nem terem magától, minden cégnél valakinek el kellett vele szórakoznia pár órát. Érzésem szerint ha azt mondjuk, hogy kasszánként 5 munkaórát már biztosan feláldoztunk a hülyeség oltárán, biztosan nem becsültem túl a mennyiséget. Ha egy cégnél a kasszákkal foglalkozó könyvelő, főkönyvelő, pénzügyi vezető, kis cégnél maga a tulaj munkáját a gyorséttermi krumplisütők szintjénél árnyaltnyit többre értékeljük, akkor az 1000Ft-os órabérrel számolva újabb 1.000.000.000.- (egymilliárd) forintot írhatunk a végső számlához, amit ügyesen sikerült a nemzetgazdaságból a pöcegödör mélyére lökni.

5. Bonus, amit nem is számszerűsítek: a telefonálgatás, jövés-menés költségei. Mondjuk, hogy az ingyen volt.

6. Extra bonus: nyilván a fogadó oldalon (NAV) is bőven akadt meló ezzel a hülyeséggel. Mondjuk ez is legyen ingyen, valójában pedig azt a melót is mi, adófizetők dobtuk össze annak érdekében, hogy minket szopassanak vele. Az erre elvert munkabérek és a közbeszerzett informatikai eszközök anyagi vonzatiba bele se merek gondolni.

Most összesen 38.200.000.000.-Ft-nál, vagyis harmincnyolcmilliárd-kétszázmillió forintnál járunk. A kalkuláció azon az optimista feltételezésen nyugszik, hogy a 200.000 darab kassza mindegyike online-osodik, vagyis minden cég talpon marad, egyetlen falusi kisbolt sem zár be, egyetlen alkalmazott sem kerül utcára ennek az ostobaságnak köszönhetően.

Harmincnyolcmilliárd forint az első évben, a megfelelő haverok zsebébe. A még talpon lévő cégek pedig nem értik, miért őket szopatja a vállalkozásbarát kétharmad? De mindenki csendben fizet, reggelente remegve olvassa az új híreket az általa leelőlegezett kassza engedélyének helyzetéről, a módosuló határidőkről. Az egész lidérces baromság kiagyalói boldogan és elégedetten szemlélik művüket, és bizonyára már a jutalmakat és kitüntetéseket készítik elő egymásnak szép piros bársonypárnán. Ja, hogy valami engedélyezésügyi paprikajancsit már elzavartak? Ugyan már, holnaptól más fontos beosztásban fog szolgálni, mert a hülyeség nem akadály.

Harmincnyolcmilliárd forintot sikerül úgy kirángatni a gazdaságból, hogy annak jelentős része a jóbarátok zsebében landol, miközben – nem nehéz belátni – ez az összeg még érintőlegesen sem szolgálja a valódi termelést vagy szolgáltatást, a bürokratikus vízfejet annál inkább.

Kedves Fidesz, és megingathatatlan Fidesz-hívek! Szerintetek ez így rendben van? Ugye még Ti sem vagytok annyira elborultak, hogy ne érezzétek: ez nagyon el lett b*szva!? És ezt elég nehéz Gyurcsány nyakába varrni... Aki nem érzi a finom különbséget a napok óta hisztizve démonizált 240 milliós Simon-buli és a 38 milliárd forintos kasszakáosz között, azt szeretettel várja a békemenet és a rezsifórum, az lesz a megfelelő, értelmezhető szint.

Kedves Ellenzék! Belementek itt a simongáborozásba, bújtatjátok és mosdatjátok ezt a szerencsétlent, miközben pl. az online kasszák témájában csendben hallgattok, a Fidesz kottájából muzsikálva esetleg apró módosításokról fantáziáltok ahelyett, hogy – a sok egyéb magas labda mellett - az egész online kasszás idiotizmus azonnali beszántásával és az alkotók lesittelésével (is) kampányolnátok?

Ha el tudunk verni ennyi pénzt egy ilyen értelmetlen ostobaságra, akkor azt kell mondjam, Magyarország tényleg nagyon jól teljesít! Simon Gábor pedig egy ócska csöves, aki aprópénzen csúszott el. Igazi lúzer, a kis pártjával együtt. Pedig nézzétek csak meg: a hülyeséget is lehet profin csinálni!